HTML

Az első bejegyzés óta már 2 hónap telt el. Eme nemes alkalomból adok egy helyzetjelentést, és felvetek egy szerintem sokunkban ott lévő problémát. Nem egész 60 nappal a kezdés után vagyunk, akkor, ha szerény is maradok mennyi új szót kellene tudnom, 200-300-at? Mennyi nyelvtani gyakorlásnak kellene, hogy a hátam mögött legyen? Hallás és írott szövegértés, beszédkészség? Nem fogok hazudni, nem haladok közel se olyan jól, ahogyan terveztem.

Összeszámoltam, előző héten nagyjából 5 órát foglalkoztam angollal. Ez dicséretes is lenne, ha nem abból állt volna, hogy megnéztem egy filmet, írtam egy motivációs levelet, néhány cikket elolvasgattam. A tényleges angol TANULÁS az az 1 óra volt, amíg szótáraztam az olvasott regényhez. Ez így nem tanulás csak tanulgatás. Ez a legnagyobb hibája az autodidakta módszernek, nem vagyunk keretek közé szorítva, nem mondják meg, hogy ezt és ezt kell csinálni, nincs házi feladat, dolgozat, kötelező tanórák hetente X alkalommal, stb. Egyszerűen nem verik belénk a tudást, hanem magunknak kell megszerezni, és valljuk be, sajnos egy kevés kisebbség az, aki ezt hatékonyan tudja végezni. Más részről, ilyen haladás mellett, nincs is igazi haladás, így pozitív visszajelzés se magam felé, hogy: „Huh, már ennyit elolvastam, ennyi szót szótáraztam ki, mennyi nyelvtani gyakorlást csináltam és egyre jobban megy.”

A rendszertelenség és a „ha van időm akkor majd angolozok” nem vezet előre, ezt most így visszanézve már tudom. Fontos a prioritás, mit mi elé helyezünk. Ha a nyelvtanulás mindig az utolsó helyre kerül, és gyakorlatilag bármi meg tudja előzni, akkor nem fogunk haladni, még ha rendelkezünk is elég szabadidővel. Sokunknak így is van elég elfoglaltsága, így még egy kötelezően elvégezendő feladat nem túl kecsegtető, viszont hatékony.

Véleményem szerint, ahogy az időbeosztásunk engedi, saját magunknak kell meghatározni egy órarendet, aztán be is tartani. Először talán furcsa lesz, hogy hétfő-szerda-csütörtök 19-20:30 angol óra otthon egyedül, de már az első tapasztalataim is elég pozitívak ahhoz, hogy bízzak egy ilyen beosztásban. Milyen előnyei vannak ennek?

Az első időkben mindig az motoszkált a fejemben, hogy minden percet, amit csak lehet ki kell használni az angolozásra:  utazás közben, várakozás közben, este lefekvés előtt. Ebből a nagy kapkodásból nem lett semmi, csak stressz, mert mindig nyomást gyakoroltam magamra, hogy bizony ha van szabad 10 perced akkor azt vétek lenne elpocsékolni. A rendszertelenség miatt nem tudtam hányadán állok a dolognak, nem is tudtam rendesen követni.

Ezzel szemben, ha tartom magam a saját órarendemhez, akkor nem idegeskedem rajta, ha éppenséggel délután váratlanul akadt 1 üres órám és angolozni kellene, mert tudom, hogy annak is megvan a maga ideje. Ez nem zárja ki, hogy az órákon kívül olvasgassak, filmezzek, vagy más módon foglalkozzam az angollal, de ha esetleg úgy alakul, hogy egy héten csak a meghatározott időkben tudok vele foglalkozni, hát nincs bűntudatom, mert csak az a „kötelező”.

Önmagában már egy ilyen órarend felállítása is segít szerintem a rendszeresség megtartásában, de ezt tudjuk fokozni, ha szólunk a családtagjainknak, barátainknak, ismerőseinknek. Lehet először majd furcsállják a dolgot, de ha nyomtatékosítjuk bennük, akkor igen hamar találkozni fogunk azzal, hogy ők is úgy kalkulálnak velünk, hogy az adott időben mi nem érünk rá, mert „angol órán vagyunk”. Ez segíthet abban, hogy ténylegesen rászánjuk magunkat hetente néhány alkalommal a tanulásra.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy még nincsenek gyerekeim, így a délutánjaim viszonylag szabadabban telnek. Tudom, hogy sokan erre a beosztásra egyszerűen csak nagyon nehezen képesek. Viszont gondoljunk abba bele, ha elmegyünk egy nyelviskolába semmivel nem másabb a helyzet, hetente fix időpontokban meg kell jelennünk és részt venni a foglalkozáson.

A rendszertelenség és a háttérbe szorulás problémájára, hogy ténylegesen haladjunk is a tanulással tehát azt javaslom, hogy saját magunknak állítsunk össze egy órarendet. Ilyenkor komolyan vegyük úgy, hogy ez egy tanóra, ne hallgassunk rádiót, TV-t, számítógépre se nagyon van szükségünk (ha csak nem valami listeninghez), és elmászkálnunk se kell a lakásban 10 percenként, mert egy nyelviskolában se tennénk ugyanezt, igaz?

Az első tapasztalataim nekem jók, megírom ha van újabb fejlemény.

Címkék: nehézségek lustaság rendszertelenség mennyi idő időráfordítás

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://angol-egyedul.blog.hu/api/trackback/id/tr605143649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mafurszki 2015.04.10. 12:38:37

Szia!Köszi a blogot,jó látni,hogy más is ebbe a fába vágta bele a fejszéjét, mint én.
Elég sok szabadidőm van és nem tudom rendesen kihasználni, ugyan azokat csinálom mint amiket te leírtál,bele kapok ebbe is abba is,egy kis filmnézés egy kis zeneszöveg fordítás.Szóval tök rendszertelenül csinálom,és úgy gondolom a sikeres egyedüli nyelvtanulás kulcsa az,hogy rendszert szabok a dolgoknak.
Érdekelne, hogy néznek ki nálad az óráid,mikor milyen rendszerességgel milyen feladatokat csinálsz,milyen tematika szerint haladsz.Hasznos lenne nagyon!

Ui:jó volna a beígért heti 1* frissítés is!Hajrá! :')
süti beállítások módosítása